Menjünk át a túlsó partra!
dec
31
„Menjünk át a túlsó partra!” Márk 4,35–41 Egyikünk sem vágyik arra, hogy egy süllyedő hajóba kerüljünk a halálos vihar által felkavart vizeken, de talán mindannyian szeretnénk a saját szemünkkel Krisztus csodálatos hatalmát meglátni. Mi emberek inkább kényelmes fotelből, távirányítóval a kezünkben, finom vacsora közben szeretnénk részesülni Isten hatalma megtapasztalásának élményében. Krisztus ezt a halálfélelmekbe jutott tanítványoknak mutatta meg. Milyen megrázó, felejthetetlen élménye volt ez a tanítványoknak! Szívesen ott lettünk volna a tenger lecsendesítésének pillanatában, de ez elképzelhetetlen lenne a viharban való hánykolódás, kilátástalan küzdelem nélkül. Jézus szemrehányó megjegyzése arra utalt, hogy a tenger hullámai nem jelentettek akkora halálos veszedelmet, mint a tanítványok hitetlenkedése. Időnként hasonló az életünk ehhez a hánykolódáshoz. Van úgy, hogy a Jézusnak való engedelmesség kapcsán indult cselekedetünk, életvitelünk jut holtpontra, kilátástalan helyzetbe. Mint a tanítványok, ilyenkor mi is hajlamosak vagyunk megfogalmazni azt a kérdést, hogy: „Mester, hát nem törődsz velünk?” Be kell látnunk, hogy éppen azért tartunk ott, ahol, mert törődik velünk Jézus. Kiáltani, segítséget kérni szabad, sőt kell, mert Jézus hatalma elgondolhatatlanul nagy, de a hitünket elveszíteni nem szabad. Higgy és kérj segítséget Istentől, és tapasztalatod életre szóló lesz. Talán holnap már éppen a mai nyomorúság miatt fogod tudni, milyen hatalmas Isten!
